Egy pár gondolat, ami nem „csak” rólam szól.
Szia, Kata vagyok.
Négy gyermek édesanyja, aki pontosan tudja, milyen érzés elveszni a mindennapokban — és újra keresni önmagát.
Nem mindig voltam erős.
„`Ha néhány évvel ezelőtt valaki megkérdezi tőlem, hogy ki vagyok, valószínűleg azt válaszoltam volna:
Anya. Feleség. Háztartást vezető nő.
És ezek mind igazak is.
Csakhogy közben valahol elveszett egy nagyon fontos részem.
Sokáig természetesnek vettem, hogy mindenki más fontosabb nálam.
A gyerekek igényei. A család igényei. A napi feladatok. A végtelen teendők.
Mindig volt valaki, akinek nagyobb szüksége volt rám.
Szeretetből adtam. Csak közben elfogytam.
Én örömmel adtam.
Mert szeretem a családomat. Mert anya vagyok. Mert gondoskodni szeretnék róluk.
De egy idő után azt vettem észre, hogy folyamatosan adok, miközben egyre kevesebbet töltök vissza magamba.
És ez hosszú távon nem működik.
Nem azért, mert gyenge vagyok.
Hanem mert senki sem tud végtelenül adni anélkül, hogy egyszer elfogyna.
Volt, hogy csak túlélni próbáltam a napokat.
Reggeltől estig helytállni.
Mosolyogni. Megoldani. Bírni.
És közben valahol mélyen ott volt bennem a kérdés:
Nem azért, mert nem szeretem az életemet.
Hanem mert éreztem, hogy nekem is szükségem van valamire.
Valamire, ami rólam szól. Ami feltölt. Ami újra emlékeztet arra, hogy nem csak anya vagyok.
Hanem nő is.
Így kezdődött az én utam.
Nem egyik napról a másikra.
Nem egy nagy felismeréssel.
Hanem apró lépésekkel.
Új emberekkel. Új célokkal. Új lehetőségekkel.
És közben rájöttem valamire.
Arra, hogy rengeteg nő pontosan ugyanezekkel az érzésekkel küzd.
Kívülről sokszor minden rendben van.
Belül viszont ott van a fáradtság. A bizonytalanság. Az önmagunkra fordított idő hiánya.
Ezért hoztam létre a Nőként Szabadon közösséget.
Nem azért, mert minden kérdésre tudom a választ.
És nem azért, mert tökéletes az életem.
Hanem azért, mert hiszek abban, hogy könnyebb együtt.
Hiszek a támogató közösségek erejében.
Hiszek abban, hogy egy nőnek szüksége van saját célokra. Saját álmokra. Saját sikerekre.
És hiszek abban is, hogy ezek nem vesznek el a családtól.
Éppen ellenkezőleg.
Ha magadra ismertél…
Ma már nem csak önmagamért építem ezt a közösséget.
Hanem azokért a nőkért is, akik néha úgy érzik, elfogytak.
Akik szeretnének újra hinni magukban.
Akik szeretnének tartozni valahová.
Akik szeretnének fejlődni.
És akik érzik, hogy valahol mélyen még mindig ott van bennük az a nő, akivé válni szeretnének.
Ha magadra ismertél ezekben a sorokban, szeretettel várlak.